Az első pengetéstől a mai napig...

Volt a bátyámnak egy saját készítésű gitárja, ami nem különösebben érdekelt, talán azért, mert egyszer bedugtam a 220V-ba, merthogy elektromos gitárnak "ott a helye", - de az nem akart szólni. Megrázó élmény volt, nekem is elállt a lélegzetem az ijedtségtől.Aztán a bátyám elment katonának, és elvitte magával a gitárját. Innentől kezdve majd megőrültem leendő hangszerem hiányától, és persze már abban a korban voltam, amikor már nagyon menő volt zenélni és zenésznek lenni. Ez lett a vesztem, azóta is ebben a buliban utazom.

A zenével gimis koromban kezdtem foglalkozni komolyabban. Egyik zenekar a másik után, különböző stílusokban. Legtöbbször az ismert slágereket játszottuk, de belekóstoltunk a "blues" zenébe, a jazz-rockba, és a szalonzenébe is. Minden zenekar más világ és más stílus volt, - nagyon jó iskolák. Néhány az ismertebb, és akkoriban jó nevű zenekarok közül: Kerek Perec, Rekorder, Wanderers, Astor, Marionett Rt. Ez utóbbi annak a Latzin Norbertnek a zenekara volt, aki a régi Bergendy zenekar egyik lelke, zeneszerzője volt.

Bernie, Gazsi, Norbi, Toro, Güzü

A pódiumzenélés után jött a "vendéglátózás", elsősorban külföldön. A legtöbbet Németországban és Svájcban zenekaroztam, de rengeteget muzsikáltam hajókon is, ami Hollandia és Anglia között járt. Hajókáztam még a Ciprus - Izrael - Egyiptom háromszögben is, ahol a legkülönbözőbb zenékkel szórakoztattuk az embereket.

Aztán jött a hazai pálya, ami már nem nagyon kedvezett a zenekari muzsikálásnak. Ekkor gondoltam egyet, és belecsaptam az egyszemélyes formációba, ahol mindent egymagam csinálok. Az a tény, hogy ez már tizedik éve működik sikeresen, azt bizonyítja, hogy döntésem helyes volt. A gitárral való első találkozásomtól eltelt pár évtized alatt olyan zenész lettem, aki látja, tudja, és tiszteletben tartja a közönség igényét.